Henry Fielding nem a kedvenc írom, de legalább realista. Az 1749-ben kiadott legismertebb regényében (gyengék és még gyengébbek kedvéért: ez volt a Tom Jones) az emberi természet egyszerű, ámde bűnnel megfűszerezett formáiról (is) ír. Miért fontos ez egy esküvői blogban? Mert én (és jómagam, csak így királyi többesben) ugyanígy szeretnék az esküvőnk témájához állni. Mert nem csak egyszerűen gondolom, hanem hiszem, hogy van hozzám hasonló realista, józeneszű, nem nyávogó vagy csöpögő ara, aki mindamellett, hogy boldog, maradt még agya attól, hogy megkérték és nem akar tüllbe fulladni az esküvője szent napján. Tehát ezek a kezdetek.